Van az úgy, hogy a földbe döngölnek a szavak. Az őszinte szó pedig már csak ilyen. Nem csak a szíved, a hited, a türelmed, hanem úgy tűnhet, az eddig biztos lábakon álló személyiséged is megrengette. Üríts ki magadból mindent. Ha valaki más úgyis elkezdte, te folytasd, határozottabban, keményebben. Most ne tiltakozz, ne állj ellen. Az majd a következő lépés lesz…

Ez a ma még fájdalmas megrendülés vezet majd el a csodákhoz. Fékezd le a mozdulataid, mielőtt atomjaira törnéd a várad építőkockáit. Gondold át, mennyi mindenre fordíthatnád az energiát, amivel most rombolni készülsz. Ne hidd, hogy hátat kell fordítanod, le kell ugranod a kapaszkodóról, ahonnan lefejtették az ujjaid.

Csupán más úton kell megközelítened. Túlságosan magától értetődő, könnyen jött siker nem dukál neked. Egyszerűen értéktelen, és csak azért fáj az igazság, mert nem Te jöttél rá. De ne vesztegesd sokáig az időd az önsajnálattal, lépj ki oldalra és fuss neki annak a rozoga szélmalomnak újra, Don Qujote.  Ne arra gondolj, hogy a legjobbnak kell lenned. Hogy másnak kell bizonyítanod. Ne félj vitatkozni, ha mást gondolsz, mondd, ne bólogass, ne maradj csendben.

Lesznek erénycsőszök, látszatboldogságok vehemens védelmezői, erőszakos prédikátorok, akiknek fáj, hogy nem velük menetelsz. Nem hallgatsz rájuk és ők megpróbálnak lépten-nyomon akadályokat gördíteni az utadba, de amíg a csapdán munkálkodnak, Te háromszoros sebességgel haladhatsz előre. Észérvek? Kitől, hogyan, miért? Honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják Neked, merre menj?!

Ne fogadd el az értelmezhetetlen szabályokat. Légy dühös és menetelj még nagyobb lendülettel. Rajzold át a terepet. Csak úgy, játékból. Hunyd be a szemed. Meglátod, sokkal több inspiráló élményben lesz részed. Ezen a pályán majd bőkezűbben mérik a jutalmakat.